Az emberek többsége lenézi, megszólja, elítéli a roma embereket. Van e rá okuk? Persze, hogy van! Egyes roma kisebbségi emberek sokszor oly módon viselkednek, hogy az gyalázat. Sokaknak kell eltűrniük a szomszédságukban élő romák, óbégatását, átkozódását, fenyegetőzését. Elképesztő mocskos szájúk van sokaknak és hihetetlen antiszociális módon tudnak viselkedni. Sokak nem tudják eladni a házukat az ilyen szomszédság miatt. Rettegésben és félelemben élnek. Ez sajnos a szomorú tény.

Fél utcával lejjebb nekem is kijut az öröm, hogy láthatom, és hallhatom egy ilyen közeg viselkedési normáit. Van egy sorház ahol csupa „kedves” roma lakik.

Nos, hát, ami ott megy az hagy némi kívánnivalót maga után. Megy ám "kinyírlak, dik má' , more, testvírem, mit nézöl te itten-e?" és társai.  Amikor egy 7 éves gyerek a testvérével az utcánkat járja és túrja a kukákat, kéreget. Felháborító!! Nem maguktól indulnak el, hanem a szülők küldik el őket. Milyen anya az ilyen? Minek kell annyi gyereket szülni valakinek, ha utána nem bír vele? Tényleg megéri a segélyért ezt vállalni? Van, ott egy csaj 3 gyereke van, az egyik 3 hónapos és már megint terhes. A 3 fiú gyerek meg olyan rossz, hogy egyáltalán nem bír velük. Minek vállal ennyi gyereket? Na persze a kérdés, a gyámügy ilyenkor hol van? Sehol, mert fél bemenni még az udvarukra is, ami úgy néz ki kb., mint egy méhtelep.

Két végletet lehet megfigyelni. Vannak a szegény, telepen élő romák, akik részegen, letolt gatyával, mocskosan és büdösen közlekednek. A munkátmessziről kerülik. Ellopják, ami eléjük kerül, és terrorizálják az ott élőket. Megy az átokszórás, ami az EZO Tv-nek biztos nagy biznisz lenne ha mindenki betelefonálna, hogy levegyék az átkot. Ezen felül naphosszat lehet hallgatni a szomszédoknak a „csodás hangú kis grófo és társai hangját”, mert egész nap döng a kultúr muzsika.

Ott a másik véglet, amikor a roma kő gazdag a „tisztességes munkával” szerzett pénzből (jó vicc tudom). 10 kg-os fuxxal virít a nyakában, és még a konyhában is tonna arannyal készíti a kaját, mert mint tudjuk, ékszer nélkül nem lehet főzni. Villognak a mercikkel, bmw-vel, közben meg lopnak, csalnak, ahol tudnak. Tartják a nagy roma lagzikat, ahol úgy szint cseng a muzsika. Ahol megy a nagyzolás és a „ki ha én nem” stílus. Olyan házban laknak, amiről a csóró kis magyar még csak nem is álmodik, mert a jelzálogját törleszti már évek óta. A legutóbbi euro hamisítási kisebbségi banda is egy palotában lakott, de olyanban, hogy az valami hihetetlen. Persze tudjuk, lop, csal, hazudik a magyar is (lásd szerény politikusainkat).

remény

Valahol a kettő közt helyezkednek el azok, akik tisztességesen dolgoznak. Akik igyekeznek megfelelni a társadalmi elvárásoknak. Sajnos kevesen vannak, volt egy munkatársam anno a gyárban, aki roma volt, de szegény annyira szégyellte, hogy az a többiek viselkedése miatt. Pedig tisztességesen dolgozott, tanult volt, kulturált, de esélyt se érzett magának ahhoz, hogy ne ítéljék el. A többiek miatt semmi reménye nem volt arra, hogy ő is beilleszkedhessen valahol. Mindig mondta, hogy annyira szégyelli azt, hogy ő roma, pedig nem tehet róla senki, hogy hová születik, az számít, hogy hogyan él, viselkedik. Kevesen vannak, akik tényleg becsületesek, kedvesek, normálisak. Vannak ilyenek, de tényleg, csak ott a sok hülye rokon, akik miatt az ember már nem ad esélyt nekik. Nem érdekli őket, hogy vannak köztük értékes, emberek, mert annyi rosszat látott és hallott róluk, hogy már előre eldönti, ha roma, akkor olyan, mint a többi.

Most az „Eurovíziós dalfesztivál”körül forog a világ. Sokan kiakadtak, amiért Pápai Joci képviseli hazánkat. Most ez is élő példa, előre eldöntjük, hogy roma jajjj, ki volt az, aki rá szavazott, miért egy roma képviseli Magyarországot??? Gyakorlatilag azonnal robbant a gyűlöletbomba. Pedig nagyon jó zenét rakott össze, és nyert, rászavaztak. Nem volt kötelező rászavazni. Nem kell rögtön a tiszta magyarságot hirdetni, mert egy roma nem képviselheti Magyarországot. Ugyan már! Közhelyek mindenhol. Ha 6 olimpiai érmet nyerne egy roma vajon akkor is így háborogna a magyar tömeg? Akkor is úgy éreznék, hogy milyen égő roma aranyat nyert? Nem olyankor nem számít.

Nehéz egy olyan társadalmi csoporttal együtt élni, akik ennyire eltérő módon viselkednek. Akik miatt sok helyen rettegni kell, értékeinket óvni. Ne felejtsük el azért, hogy nem mind ilyen. Ők is csak emberek, van, aki ki akar törni onnan, aki ugyanúgy szégyelli azt, ahogy a szülei vagy lakótársai viselkednek. Az egyik nap itt a srác a szomszédban, akin nem látszik, hogy roma, mert csak az anyja roma, rászólt az anyjára, hogy „ne óbégass, még a végén azt hiszik, hogy cigány van nálam!”

Kicsit átellenben alakul újfent egy ilyen kis lakótelep feelinges környezet, „ritka kedves” lakókkal. Kíváncsi vagyok vajon mi fog kisülni belőle. Az öreglány, aki itt lakik már évek óta nagy karakter. Utálja a szomszédjait és ennek rendszeresen hangot is ad. Teli torokból ontja az igét, ha kell, ha nem. Reggel, este, délben nem számít. Szid boldog boldogtalant. Ki van akadva az új szomszédságon. Valamint a szerencsésebbek, ha épp az útjába kerülnek, tettetett mosollyal az arcukon végighallgathatják székelési problémáját is, ami a „nap fénypontja”.

Több oldalt tudnék írni az itt zajló sokszor filmbe illő eseményekről. Nem unalmas az biztos. Aki ehhez hasonló helyen él akaratán kívül annak sok erőt kitartást és türelmet.

Jusson néha eszünkbe, hogy nem mindegyikük viselkedik barbár módjára, és adjunk esélyt azoknak, akik ki akarnak törni, akik nem akarják, hogy életük végéig be legyenek skatulyázva mások miatt. Legyen meg nekik is a remény arra, hogy élhetnek úgy, hogy nem mások tettei alapján ítéljük meg őket is. Bár ahoz, hogy változás legyen ahoz nekik kéne tenni és nem nekünk ez tény. 

remény